Versenybeszámoló: Túlélők Földje frissen bontott – 2024 február 25

Megvolt az első és egyből nagy létszámmal lezajlott, 30 fős vidéki retro HKK verseny. Természetesen nem lehetett nekem sem kihagyni. Bár igen jól szerepeltem, második helyet tudtam elérni, a végén maradt bennem egy kis bosszúság – de erről majd később.

Pakliösszeállítás

A bontásom úgy érzem elég jól sikerült. Bár akkor úgy éreztem alig bontottam leszedést, így utólag be kell látnom hogy ez nem teljesen igaz. Persze sok volt köztük a speciális, vagy drága vagy drága és speciális – mégis kellettek. Igazából nem volt olyan lényirtás, amit ne raktam volna be.

A lényekre se lehetett panasz – egy nagy csokorral jutott a prémium lapokból. Manapusztítás, olcsó kontroll lények, tempo és laphúzás is akadt. Szinte alig kellett később hozzájuk csapni a kevésbé táposak közül.

Egyéb tápok közül is akadt 5 jó kártya, amit gondolkodás nélkül vágtam be. Döbbenetes módon a DEM egyáltalán nem volt annyira erős, mint vártam volna – mondjuk elég ritkán húztam fel.

A követekező lapokon már vaciláltam valamennyit, már nem annyira egyértelmű spoilerek, de bekerültek a csapatba, s egyáltalán nem bántam meg. Morgan pálca volt a legneccesebb, mert alig volt áldozható lapom. Mágiafalóval még nem játszottam, de meggyőzőnek bizonyult.

Ez már 34 lap, túl sokat nem kellett rajtuk gondolkozni. A maradék helyekre két opció is kirajzolódott. Az egyik egy kislényes, Kínzókamrás csomag – végül ezzel kezdtem meg az első fordulót, de hamar kipotyogtak. Az alsó három lapról sejtettem, hogy vállalhatatlanul rosszak – de gondoltam megérhetnek egy próbát. ( Morgan pálca miatt is jó ötletnek tűntek )

Ennél stabilabbnak tűnt a nagy kalandozók pakk.

Továbbá még volt egy pár hasznosnak tűnő lapom, melyek közül A jövő felejtése, Adószedő, Bandita, Őshangya lélekbúvár és Függőhíd is szerepelt 1-2 meccsen a paklimba. De végül mindegyiktől rövid úton búcsút vettem. Raia szent lovag és Visszatérés pedig annyira drágák, hogy egy meccsem után sem éreztem azt, hogy ki kéne őket próbálni.

A verseny végére már elég jól kikristályosodott mik működnek jól együtt, s a biztos kártyákon felül még ezek kerültek be. Kicsit hibrid módon a nagylények és egy pici a Kínzókamra vonalból.

Tanulság a verseny végére, hogy menet közben is érdemes tesztelgetni, változtatni a paklin, mert a közepes erejű lapok bizonyos paklikba jól működhetnek, máshol gyengébben. S nem mindig látszik elsőre, hogy melyik lesz az a lap, amit érdemes használni. Persze ehhez az is kell, hogy legyenek opciói az embernek.

A lapok amikkel nem játszottam. Innen a Tömeghisztéria nem teljesen kuka, ha valaki Kínzókamrás, sok kis lényes bontást tudott volna felmutatni, biztos besideoltam volna. Éjmágus tükre is jó, Morgan pálcának áldozható – de gyakran kb. kikapcsolta volna a Gyenge pusztulását. Ha nincs pusztulásom, játszottam volna.

Versenybeszámoló

1. forduló: Páll Zsolt

Túlságosan nem emlékszem a részletekre, kicsit egybefolyik mindhárom meccs. Lehet azért is, mert mindháromszor Zsolt szorgosan pakolta a hangyáit az asztalra, én meg többnyire nagy erőkkel fogyasztottam a saját életpontomat. Így hiába álltam elvileg jobban, azért az én nyakam körül is szorult a hurok.

Az első meccset egy jó pillanatban ellőtt Halál csókjával teljesen dominálti tudtam, s nyertem. A második meccs elég szorosra sikerült, de ezt is elhoztam, a harmadikban lejárt az idő.

5:1

2. Forduló: Lipták Ádám

Az első fordulóban éreztem hogy hagy némi kívánnivalót maga után a paklim, s ezt a sejtést az első meccsen rögtön beigazolódni láttam. Ádám kezd Kaktusztüske, regenerálódó Szörnycsontvázzal. Kezembe egy több 1ép-s lény, csontávzzal nem nagyon tudok mit kezdeni. Fanyalogva lerakok egy 5ép-s Csodabogarat. Így már a harmadik körre oda is lett az ÉP-m harmada. De kellett egy ekkora bogár, a tüske miatt – ha az nincs lent, csak 4 ÉP-sen hozom. Húztam egy Áldozati oltárt, így gondoltam megkockáztatok egy blöfföt: kirakok egy Halálmadarat ( még egy kis sebződés nagyon kellett ). Hátha nem lövi le egyből a madarat, mert csalinak gondolja, s akkor vígan éptkezhetek. Ez bejött, s ez nagy szerencse, mert nem volt más lapom amivel ki tudtam volna tenni. Ezzel meg tudtam kapaszkodni, s pár körrel később egy Sötétségszellemmel és egy DEM-es Bérmágussal lepett meg. Egyből derűsebben néztem a régóta nálam porosodó Árulsára, ami elég jól kicselezi a DEM-et. Ráadásul időközben Segítsd a gyengéket-et is húztam, így az Árulással el tudtam venni a mágust, leverte a szellemet. DEM megmenti, de a bűbjomnak be tudtam áldozni a mágust. Innen nem volt megállás.

Ha jól emlékszem, itt engedtem el teljesen a kislényes vonalat, s tértem át a kalandozókra.

A másik két meccsen nem voltak emlékezetes momentumok, elég simán tudtam nyerni. Talán mégsem olyan rossz a deck?

6:0

3. forduló: Várnai Péter

Első játékban egy második körös Megtestesüléssel tudtam nyitni, amit harmadik körre már meg is oldott egy Helvirrel. Arra érkezett egy Hordaparancsnokom. Lemasszírozta a Helvir arcát, aztán Mágia halt. Egy Végítélettel elcsíptem egy Udvari bolondot és Ében munkafelügyelőt is – amit jól tettem, mert többnyire 1ép-s lényeim voltak. Tőlem is hullottak a lények, mint a legyek, s annyi lapommal sebeztem magamat, hogy végén már a Csodabogár is 1ép-sen jött, hogy ne kelljen 5ÉP alá mennem ( ami Haarkon dühe és Áldozathozatal miatt fontos ). Péter se volt már sokban, rászánta magát egy Védőrúnás Raia szent lovagjára – hogy majd azzal fordít. Jó terv volt, de nálam volt egy Dühkitörés és ki tudtam végezni.

Második meccsen egy nem túl acélos Mágikus kisülésen estem át – mindössze 2 lapot kellett dobnom, abból az egyik egy Sziklarepesz volt. Utána egy Adószedővel sarcolgatott. Ez elvileg nem sok vizet zavart volna, ha kicsit tempósabban húzom a lényeimet, de valahogy nem úgy alakult. Szép lassan lemorzsolgatta az ÉP-met és megnyerte a meccset.

Harmadik partiban jól jöttek a lapok s tudtam nyerni aránylag könnyen.

4:2

4. forduló: Holtzinger Dániel

Itt már tényleg úgy éreztem, hogy komoly problémáim lesznek, párszor láttam az asztalát, amikor az előző fordulóban játszott és elég veszélyesnek tűnt. Az első játékban hamar úgy tűnt, hogy nekem kedvez a szerencse – jó, olcsó lényeket húztam, s elég leszedést, hogy kordában tudjam tartani az ő lényeit. Ráadásul semmi kiemelkedő tápot nem láttam tőle, csak a vége felé egy Járványt – de akkor már késő volt, be tudtam vinni a végső csapást a leröppenő Griffőnixszel.

Ez jól indult, de azért még korántsem éreztem a zsebembe a meccset. Nagyon részletesen nem emlékszem a meccsre, de mintha neki hegynyi, veszélyes lényei tornyosultak az őrposztban, ami elől hátul kellett szotyizgatniuk a kis lényecskéimnek. Egy Hordaparancsnok segítségével valami őrposztban is tudtam már reménykedni, s egy Kínzókamra és egy Ommó is megcsillantották a reményt. Az első kettő hamar elhullt a csatában, de Dani seregei is legyengültek. Végül az Ommó hosszú körökön át tartotta magát, s építgette a lassan kialakuló előnyömet. Ismét útjára indult a Járvány, de úgy tudtam alakítani, hogy az én körömben megszüntettem a Járványt ( leverte a lényem az övét – s így ment a Járvány is ), ki tudtam pakolni pár combos lényt, mindezt úgy, hogy neki nem volt manája. Ebből már nem tudott fordítani.

Az utolsó meccsen jól kezdett, s feljött az egyik csúcsspoilere, a Morgan ajándéka. Kb. a lapjaim felét megoldotta – de talán még anélkül se álltam volna rózsásan. Ezt hamar bedobtam.

4:2

5. forduló: Poroszkai László

Az első partit én kezdtem, s 3. körben az üres asztalra le bírtam vágni egy Óriás denevért. Ő egy Sötétségszellemmel és Vérszomjas csüldővel regált erre. Jövök, üt a denevér, s passzolok. Laci csak feltolta a lényeit, nem kockáztatta meg, hogy ketten leverik a denevért – amit jól is tett mert volt két azonnalim is. Le tudtam rakni egy Morgan pálcát, egy Quwarg felderítőből, így elég jól tudtam szeletelni az őrposztját. Kicsit később, nekem már közel volt a nyerés – neki az Őrposztjában egy Ommó, Sötétségszellem, hátul pedig egy Gorhmad féreg, s kinn volt egy Földharca is. Nálam egy 6/6-os denevér, pálca, Szörnycsontváz, Laci 9-ben. Volt nálam egy Sziklarepesz – lőttem 1-1-et az Ommóba és Laciba, majd Halál csókjázok. Az első Istenek sóhaját még Agybénítottam, a második létrejött. Lementem 0 manára, pálca megmenti a denevért. Denevér lecsapta az Ommót és ütöttem. Jön ő, feláldozza a férget, s hoz egy Okulüpaj robbanó gömbjét, leveszi a denevért. Én már nagyon kifogytam, s hirtelen jelentős lett az esély arra, hogy fordítja a meccset. Szerencsére le tudtam rakni egy Áldozati máglyát, így az őrposztba vonuló nagy lényétől kockázatmentesen megszabadultam s be tudtam vinni az utolsó sebeket.

A második meccsen egy hosszan elnyúló állóháború alakult ki, amiben inkább én voltam előnyben. De egy óriásit hibáztam, kimozdultam az őrposztomból, hogy az egyik lényem építkezzen. Annyira megörültem a Kínzókamrának, hogy végre le bírom vakarni a Pooyan-ját, ami miatt nem bírom megölni. Ez nagy hiba volt – főleg mert 20vp-n ültem és a kezembe rohadt egy Griffőnix is. Végül azzal temettek el.

S ezt a szép vastag hibát azonnal tetéztem egy újabb hibával. Laci 1:1 után felajánlott egy döntetlent, amit én elfogadtam, mert Laci olyan határozottan mondta hogy azzal biztosan megnyerem, hogy belementem. Sajnos ez nem így volt, ő állt jobban.

Természetesen nem csapott be, rosszul ismerte a helyzetet – én meg valamiért nem gondoltam arra, hogy tévedhet, s nem ellenőriztem a dolgot. Persze nem sajnálom tőle a győzelmet, de így nem merítkezhettem meg a győzelmi mámor illanékony drogjában, helyette egy “már megint második lettem” érzéssel bosszanthattam magam. Ráadásul megszabadítottam magam egy kétségkívül izgalmas döntő meccs élményétől, s valójában pont ez az élmény ami miatt játszom… Nem igazán világos, hogy miért mentem bele.

Az vigasztal valamennyire, hogy játszottunk egy harmadikat is, amit megnyertem.

Hozzászólások

Nincsenek hozzászólások.

Szólj hozzá!

retroHKK Facebook csoport

Nem vagy egyedül, aki szívesen nézegeti a 25 éves, ősöreg HKK lapokat. Csatlakozz a retroHKK Facebook csoportjához, ahol más lelkes HKKsokkal lehetsz egy helyen. És még exluzív tartalmak is várnak rád.